Helyzetjelentés

Hétfőn kissé lentebb csúsztunk a gödörben, de talán megvan a létra, amin kimászhatunk onnan.

Hétfőn Zétike hozta a ránk a frászt. Hihetetlenül sírós volt, abszolút nem evett semmit, a cicit sem fogadta el második napja, épp csak pár korty vizet ivott, meg éjjel álmába sikerült pici szopizásra rávenni. Amint vízszintesbe került, már el is aludt és hiába kapta a hörgőtágítót, mindig úgy köhögött tőle, hogy kihányta, ráadásul második napja nem ment a láza le teljesen, a legjobb eredmény a 37,2°C volt amit  elértünk.

Így aztán felhívtam a rendelőt, hogy én nem várnék holnapig, mennék vele de izibe. Nagyon kedves aszisztensnéni kerített egy időpontot nekünk.

Én már rémeket láttam persze, fejben tüdőgyulladásnál, kórházba menésnél tartottam...

Doktornéni sem örült a híreknek, de alapos vizsgálat után azt mondta, szerencsére nem romlott a helyzet, nem ez a gond. De akkor mi? Nézzünk bele a fülébe. Ekkor jött a "jajj ez borzalmas" és az "ez még rémesebb". Kétoldali csúf középfülgyulladása lett a Legkisebbnek a hörghurut mellé.

Kapott hörgőtágítót kúp formában, fájdalomcsillapító cseppet és persze antibiotikumot is. :(

Nem mondanám, hogy azóta jól van, de jobban. Ritkábban köhög, de akkor még csúnyán. Zörgősen veszi a levegőt, de már szépen egyenletesen, nem kapkodva és nem kell folyton nyitva lennie a szájának.

Tegnap éjjel óta pedig legalább a cicit elfogadja újra, ami óriási áldás, mert épp kezdett begyulladni az egyik tejcsatornám, amitől csillagokat láttam, de kicsi fiú hajnal kettőkör sikeresen megmentett. :)) Azóta keveseket, de óránkét szopik. Mást még nem fogad el. Láza nem, csak egyszer egy kis hőemelkedése volt, de szépen lement magától. És napok óta először most nem a kezemben alszik, hanem mellettem a bölcsőben. 

Lénike közepesen van. Általában jól, néha jön egy-egy köhögő roham, amibe belehergeli magát, de ez napi 1-2 alkalom, és még kell fújni/szívni az orrát. Bár jó kedvű, a szemén még látom, hogy nem makk egészséges.

Szonja határozottan jól. 1-2 orrfújás és kóbor köhögést leszámítva semmi baja. Neki már a kedve is 100%-os.

Gábor sem lázas már, viszont ráment a csípőjére a gyulladás, tegnap még fájdalomcsillapító nélkül szinte lábraállni sem tudott. Mára ez is javult talán, de a héten itthon van ő is.

Doktornővel abban maradtunk hétfőn, hogy bár kedden a csajokat vinni kellett volna vissza, menjen inkább mind pénteken Zéténnyel, nem is baj, ha Szonja itthon marad amíg mindenki meg nem gyógyul és ő is teljesen meg nem erősödik.

Kedden voltam bent az oviban ebédet fizetni és beszéltem az ovónénivel, abban maradtunk, hogy ha minden jól alakul, akkor a pénteki farsangra, arra a 2-3 órára beviszem délelőtt, végülis ő már jól van.

Én nagyjából úgy érzem magam mint egy kicsavart mosogatórongy, de tegnap este kezdtem érezni, hogy már nem lefelé merülök, hanem talán feltöltődök.
De sajnos - bár meg volt a szabásminta és minden terv Szonja jelmezének megvarrásához (lepke szeretne lenni) - most úgy érzem nincs erőm elmenni anyagért és éjjel varrogatni. Marad a B-terv: a meglévő szárnyat ölti magára és csak egy fejdíszt készítek hozzá. Léninek is ígértem jelmezt aznap délutánra, de azt hiszem ő is kénytelen lesz beérni Szonja tavalyi katica jelmezével. 

Mondjuk ez őket cseppet sem bántja, az én lelkiismeretem nem nyugodt csupán, mert úgy szerettem volna varrni. Hátha még holnap elkap a hév... :D