Egy hétköznap délelőtt

Régen volt már ilyen nyugodt, vidám, mosolygós napunk mint ma.

Semmi extra, de ez volt benne a legjobb. :)

Lénának délelőtt mindent szabad. Már persze bizonyos határokon belül. :)

De szabad olyat, amit máskor nem. Ott van például Szonja ágya, ahová csak ritkán jut fel, de délelőtt ezt is lehet: Egyedül szétnézni a nagytesó birtokán.

Szonja egyszer azt mondta, hogy mikor ő oviban van, akkor Léna miden játékával játszhat és akár aludhat is az ágyában, ilyenkor semmire nem irígykedik. És ez tényleg így van. Amikor utólag meséljük neki, akkor is tartja magát ehhez. Léni pedig jól ki is használja a lehetőségeket. :))

Mikor lejött, akkor pedig hosszasan főzőcskézett nekünk.

Zéténnyel is sokat bohóckodnak már együtt. Léna igazi kis mókamester, öcsit is sokszor megnevetteti. A tornyot is ő építette neki, aztán lelkesen drukkolt, hogy "bojíts máj!" és nagy kacagás jön mikor sikerül. És ezt nem unják. Nagyon sokáig nem! És én sem... :D

Az ebéd pedig... Azért került a képek közé, hogy el ne felejtsem:

Léni nagyon szereti a párolt zöldségeket. Ma is ez volt a köret.
Sokáig azonban a karfiolt brokkolinak hívta. Gondolom azt hitte ugyanaz, csak más színű. Legutóbb azonban rájött a turpisságra és kérdezte, hogy mi az. Megjegyezni azonban nem sikerült. Így lett a karfiol nála pájfin (olyan franciásan ejtve, hogy azt leírni nem lehet, de megzabálni érte igen! :) ), ami nem is lenne furcsa, ha a pajfin nála nem a parfüm lenne már hosszú hosszú ideje. Mondtam neki, hogy neeem! Nem parfüm! Karfiol. Mire a válasz: "Éjtem anya! Nem pájfin. Tudom! Azt nem lehet ebédelni! Ez pájfin." Aha... :D 

A cukkini pedig uborka volt, most ő is lebukott. Új neve: ucorka. :) 

Ebéd után pedig jött a megérdemelt szundi, anyának pedig a láblógatás... ;) :D

Még sok ilyen napot szeretnééééék!!!! :)