Különórák

Év elején írtam róla, hogy mennyi lehetőség van Szonjának az oviban és azon kívül különböző foglalkozásokra járni. Volt, amit nagyon szerettem volna, volt amit nagyon nem szerettem volna, aztán lett valami egészen más.

Azt gondoltam, hogy ahhoz, hogy megtalálja a neki megfelelő, neki tetsző, tartósan megmaradó foglalkozást, meg kell próbálnia sokmindent, így végül ráhagytam olyan dolgokat is, amik nálam a "nemszeretném" listán voltak.

Most így év vége felé kicsit összeszedem miből mi lett. :)

Az oviban kedd délelőttönként van "Krisztinénitorna". Kiscsoportban is volt már, akkor eleinte csak nézte Szonja, majd elragadta a lelkesedés, ami azóta is tart. Az itthon mutatott feladatokból nagyon helyesnek tűnik az egész. Mondókás, játékos torna, ami a "mérges kobra" a "kutya" és hasonló póz elnevezések alapján úgy tűnik némi jógával is van vegyítve. :) A gyerekek nagyon szeretik, már Léna is több feladatot tud és várja, hogy keddenként ugrálhasson ő is az oviban. Szinte biztos, hogy fog is. Mivel délelőtt van, gyakorlatilag egy ovis tornával ér fel. 

Az oviban indult az úszás is. Óriási lelkesedéssel ment Szonja. Eleinte szerette is, aztán jöttek gödrök, amiken nehezen, de átevickéltünk, aztán jött a minden órás sírás, a mélypont pedig az volt, mikor sorra hagyták abba a barátnők. Az óvónéni első tippje az elkeseredésre az oktatók stílusa, szigora, hangereje volt. Most, utólag is ez tűnik minden baj forrásának. Szoncsi épp a hétvégén mondta az úszó Eb-t nézve, hogy ő szeretne járni újra úszni, mert az jó, csak "Anya kérlek máshova! Ne ide!". :( Sajnálom, hogy ez lett a vége, de örülök, hogy még időben engedtünk és nem utálta meg végleg a mi kis vizibolhánk az uszodát. Próbálunk keresni majd valami mást.

Az angol... heti kétszer. No ez volt, az ami ellen foggal körömmel tiltakoztam, de egy véletlen csavarral Szonja odakeveredett az első órára és annyira tetszett neki a közeg, hogy menni akart. Végül próba szerencse alapon ment. Múlt héten volt a nyílt óra. hát.... nem lettem meggyőzve.

Nem, nem számítottam semmi extrára, azt gondolom, ez lehet amit ki lehet ozni ovis angol szinten, de épp ezért nem támogattam év elején. Nem mennék részletekbe, mindenesetre mikor kijöttünk, azt gondoltam, hogy én ezért jövőre nem fizetnék szívesen. Főleg nem duplán, ha Léna is lelkesedne. Megkérdeztem Szonját, hogy szeretne e menni nagycsoportban is. Annyit mondott, hogy "ha megyek megyek, ha nem nem. Nem muszáj. Nem fontos." Nem volt lelombozva, hogy esetleg nem fog járni. Meglátjuk. Én a nem felé hajlok továbbra is.

Már szeptemberben úgy volt, hogy lesz néptánc az oviban. Vártuk, vártuk, de nem lett. Januárban tudtuk meg, hogy végül a művházban indult egy mini csoport, februárban ide csatlakozott be a fél ovis csoport. :) Vannak akik lemorzsolódtak, vannak - mint mi is - akik végül a heti kettő helyett csak egyszer járunk, de járunk. Be nem mehetünk, de halljuk, hogy helyes kis dalokat tanulnak, játszanak, táncolnak, szóval rossz nem lehet. :) 

És a java: a keddi program. A lovaglás. :) Ez A legfontosabb. Mikor viccből felvetettem a "mire járunk és mire nem jövőre" beszélgetés kapcsán, hogy a lovaglás kell e, Szonja kétségbeesve mondta, hogy "de anyuuuu, a lovakat imádom! Lovagolni a legjobb!" 

Mindent elmond, hogy múlt héten, lógott az eső lába mikor indultunk. Felhívtam őket, hogy ott esik e. Nem esett. Elindultunk. Félúton elkezdett esni. Kimentünk, és Szonja hallani sem akart róla, hogy ne lovagoljon. Tény, hideg nem volt, nem ömlött, nem dörgött csattogott, csak szép csendben esegetett. Felvette az esőkabátot és lóra pattant. Nem ő volt az egyetlen, de azért volt aki visszafordult. Büszke voltam az elszántságára, a lelkesedésére. :) Most csak borús volt az idő, mire meg is jegyezte, hogy "ne hívd fel a Napsit! Ha esik, akkor is megyek!" De nem esett. Sőt. Pár másodpercre a napocskát is láttuk...

Annak is nagyon örülök, hogy bár két hónapja, mikor a lovastorna mellé becsatlakozott heti váltásban a rendes nyerges oktatás is, még nem nagyon szerette, mostanra ugyanolyan lelkes ilyenkor is. Szépen felveszi a ló ritmusát, tanüget és könnyűüget stb. stb. stb.

Samathával

És egyre többször veszik le a futószárat edzés végén. Ő irányítja, indítja, állítja meg a pónit és ő is hozza ki. 

Egyedül

Utána természetesen jár a répa/alma csemege a pajtásnak és a simi, a széna és a csodálat a többi lónak. Nehéz hazaindulni velük keddenként... :)

Azt hiszem a lovardába sokat fogunk még járni. :) Tavaly áprilisban őszintén szólva nem hittem, hogy ennyire kitartó szerelem lesz ebből. Maradjon is így! :)

Sünis

Úgy volt, hogy június 8-án lesznek kint az ovis felvétel eredményei.

Ma meglepetés várt.
Három hosszú papír.

Az első így kezdődött:

 Felvételt nyertek:
Süni csoport:

és csak olvastam, olvastam, olvastam a neveket. 19-en lesznek, de a végtelenségig tűnt pörgetni az ismeretlen neveket, mikor Evelin néni odaböökött az utolsó névre, "Itt a Léni!" - felkiáltással. :) Utolsóként, de ott van. Tényleg ott. :))

Farkas Léna Dorka 2012. szeptemberétől a Süni csoportot erősíti. :)

És hogy ez mennyire nem volt egyértelmű: Szonja csoporttársának a húga, az egyetlen, akit Léni ismer(ne), csak az előjegyzettek listáján szerepel. Remélem sikerül bekerülnie neki is azért!!

Volt kolléganőm fiai is jönnek. :) 12 fiú és 7 kicsi lány lesz. Remélem Léni is megtalálja majd a helyét!

13-án a szülőin az is kiderül, hogy tényleg gomba lesz e Léna jele. ;)

Állatkerti séta

Képekben. :)

A kedvencek

Jó volt. Nagyon jó! :)

A csajok tüneményesen viselkedtek, rendületlenül gyalogoltak egy szó nélkül és rettentő boldogok voltak. Legtöbbet, mint mindig, a zsiráfoknál időztünk, de az állatsimogatótól kezdve a bagoly, a főka, a lajhár, a viziló, a pelikánok, flamingók, minden minden minden nagyon érdekelte őket.

Zétény most volt először. Figyelt. Nagyon figyelt. És mikor nem a kocsiban volt, majd' kiugrott a kezünkből annyira ment volt. A kiskecskét hangosan kacagva simogatta, de a zsiráfoknál már álomországban járt. 

Szép délután volt! (tegnap... ;) )

10 hónapos

Majdnem komoly... ;)

Folyt. köv. :)

Panaszkodós hóösszefoglaló következik... Ilyyen még úgysem volt...

Május nem a mi hónapunk (volt?).

Zétény kicsi életében annyi, de annyi változás volt és ez annyira borított mindent, hogy ez már fájt. És a legrosszabb az egészben, hogy nagyon sokáig (jó pár hétig) tartott megtalálni az új utat. 

Annyira vártam, hogy végre már ne kússzon, hanem teljesen átálljon a mászásra a kisember, hisz ez a fő vesszőparipám a mozgásfejlődésben, és utáltam a nap végére (hehe már délre...) minden igyekezetem ellenére elszürkült bodykat és nacikat, mert a felmosó nem olyan alapos, mint egy kúszó baba. Lassan ment, de már úgy 2-3 héte kizárólag mászik Zéti. A ruháknak jót tett, a lelkem megnyugodott, de már el is felejtettem, hogy hogy megváltoztatja ez a mozgásforma az életünket. Már nem csak mobil, de villám is. Ráadásul mindez könnyed ácsorgással társul.

A lányoknak már alig van helye (étkezőasztal és Szoncsi ágya) ahol érintetlenek maradnak a dolgaik. Vagyis ahol lehet legózni, kirakózni, pónizni, zoobliesni vagy bármi olyannal játszani, ami nem való Zétény szájába. Mert Zéti mindent megeszik!!! Én még ilyet nem pipáltam. Persze, a lányok is kóstolgatták a dolgokat, de nem fél pillanatonként tettek valamit a szájukba... Zétényt nem lehet magára hagyni egyetlen másodpercre sem. Így aztán a szomszédok már biztosan unják a "Zéti ne edd meg!" "Zéti pü!" "Köpd már ki!!" "Mi van már megint a szádban!" és hasonló felkiáltásokat, mint ahogy a lányok nyafogását is, hogy "Akkor én már sose legózhatok?" "Anyuuuuuu a Zétény elvette" "Neeeee, Zéti neeeeeeeee" stb. stb. stb. No és nem csak ők unják. Sokszor már én is...

És akkor nem beszéltünk a könyvkirámoló mániáról. Szonja születése óta csak a rém nehéz krónika sorozat, a lexikonok vannak az első sorokban, a lányok nem is szedték le őket, nem tudták, de ez a fiúcska simán. Nem lehet porszívózni sem tőle (ismeri a kikapcsoló gombot, le tudja venni a szívóerőt, de ha épp nem használja ezeket, akkor is minimum az állást itt gyakorolja), felmosásról meg már rég letettem éber Zétike mellett. 

És hát ő nem ismeri a nem szót. Vagyis dehogynem!! Tudja, hogy ha nem szabad valamit csinálni, akkor rá kell nézni anyura, be kell vetni a fülig vigyort, majd hirtelen visszafordulni a tilosba és villám tempóban befejezni azt, amit elkezdtünk. A lányok legalább néha néha felhagytak a tiltott dolgokkal egy egy rászólásra, de Z soha... 

Aztán ha ez nem elég, akkor itt van az alvás. Régóta tudom, hogy a három alvás sok neki, de sehogy sem tudott átállni a kettőre. Küzdöttünk keményen, és ez senkinek nem volt jó. Volt, hogy másfél órát altattam 20 perc alvásért. Volt, hogy este 5-től 7-ig cipeltem, különben zokogott. Próbáltunk máshogy enni, próbáltunk máskor fektetni, máskor kelni, próbáltunk már mindent, de hetekbe telt, mire mostanra végre van új rendszer. Nem sikerül mindig tartani, de legalább van egy alapunk. 

Amíg nem állt át, addig alig mertük kitenni a lábunk itthonról. Mert ha mentünk, elaludt. Ha 10 percet, akkor annyit, de aludt. És ettől ő azt hitte, hogy ez helyettesíti a két órás sziesztázást. Ettől persze az egész délután sírásba fulladt, ami akkor sem egyszerű, ha első baba, de ha van mellette kettő, akkor végképp nem. Mondjuk mikor muszáj program van Szonjának és azt végig sírja, miközben Léna nyüszög, hogy unatkozik, no az édes... 

De most már van valami rend. Amihez legalább a délutáni programos napokon tudjuk tartani magunkat és ez mindenkinek nagy könnyebbség.

És ha már alvás: az éjjelek is kegyetlenek voltak. Sok sok sok kelés. Gondolom a mozgásfejlődési ugrásnak van némi köze ehhez, de az evések sem stimmeltek éjjel. Mostanra ezt a ritmust is megtaláltuk és vannak átaludt éjszakáink (este 8-9-től egészen fél ötig, amikor tápizik, majd alszik még) és vannak 1-2 ébredősek. Ez már megváltás.

A kialvatlanság sem sokat segített a napközbeni nehézségek jó kezelésében. :(

Aztán itt van az evés. Zéti a tápikon kívül 4-szer eszik. Ez eddig 10 perc volt. Most viszont látom, hogy kell neki a négyhónapos pempőktől különböző étel is, mert egyszerűen ezekkel nem lakik jól. Pedig ezeket szereti igazán! Így megszoksz vagy megszöksz alapon elkezdtem kicsit darabosabb, de táplálóbb ételeket adni neki. Eredmény: minden második falatot kiköp, vagy majd megfullad vagy szétkeni vagy túr a szájában... Legalábbis ez volt eleinte. Most már sokat javult a hatásfok. Csak a szintidő... Minimum 30 perc az ebédelés mondjuk. Ami megintcsak nem lenne baj egy elsőnél, és nem baj a fenti dolgok nélkül. De így?

Olyan érzésem volt hetekig, hogy egész nap semmit nem csinálok, csak altatok, etetek, popót riszálok, éjszakázok. Esélyem nem volt másra.

És ez kiverte a biztosítékot. Szerettem volna Lénával is lenne, hisz egy hónap, és hárman lesznek itthon, akkor én, mint játszótárs megszűnök, ami nem baj, sőt!! de hiányozni fognak azok az idők. Szeptembertől pedig ovi. Soha többé nem leszünk napi szinten együt 24 órában. Egy kicsit el kell engednem őt is. 

A hab a tortán az volt, hogy kudarcba fulladt egy nagyon várt program. Szombaton volt a 15. érettségi találkozónk. Kecskeméten. Remek programnak ígérkezett. Fél négytől családos, gyerkőcös piknik, este pedig vacsora. Gábor bátyjáék bevállalták mind a három gyerekünket, hisz Kecskemét nem egy túl nagy város, pár perc alatt ott tud lenni az ember a túlsó végén is szükség esetén. Pénteken este még részleteket egyeztettünk velünk, szombat reggel már le kellett mondani az egészet. Zéti belázosodott éjszaka. A fél éjjelt átvirrasztottam vele, végül a bölcsőjében szenderedett el (nem lehetett valami kényelmes, de a mi ágyunkban nem volt hajlandó fekve maradni sem). Reméltem, hogy reggelre huss betegség, de azért sejtettem, hogy kicsi az esély. Reggel vidáman kelt, de kora délelőtt már folyt az orra, bújt, csak én voltam jó, csak a kezemben volt jó, majd újra lázas lett. :( Egyértelmű volt, hogy nem mehetek sehová. Még ha itt van valahol a közelben, akkor talán elugrok egy kis időre, de így... Nem autóztathattam ilyen kis elesetten 3 órát. :( Gábor ment egyedül. (mert hogy mi osztálytársak voltunk, különben maradt volna ő beteget ápolni, de így egyikünk mehetett csak)

Eléggé elkeseredtem. Úgyéreztem minden és mindekni ellenem van. És hogy én nem bírok el három gyerekkel. Az elmúlt 9, akarom mondani 10 hónapban sosem panaszkodtam, hogy nehéz hárommal. Nem azért, mert igyekeztem szépíteni a dolgokat, hanem mert tényleg azt éreztem, hogy néhány új szabállyal, néhány kompromisszummal nem is olyan nagy ez az akadály. Persze volt 1-2 nehezebb nap, voltak nehéz részei  egy-egy napnak (a téli elindulásokat nem sírom vissza például!!), de mindig sokkal sokkal több jó volt mellette.
Most, hogy az 1-2 nap átment 2-3-4 hétbe, többen hallhattak panaszkodni...

De most már jobb. Sokkal jobb. Sőt! Ha Zéti már egészséges lenne, akkor határozottan szuper lenne újra minden! :))))

Zéténynek is sokkal jobb. Többet autózik, pakolja a legót, fedezi fel a világot mosolyogva, többet kacag a tesókkal, bújik el Lénivel a babakonyhába csibészkedni, egyszóval játszik (de úgy igazán!) mint eddig bármikor. Jókedvűbb még egy kis nátha maradékkal is, mint az átmeneti időszakban egészségesen volt. Jó ránézni no! :)

Remélem a 11. hónap már gördülékenyebben fog telni, és ha rákérdez újra valaki, hogy milyen három gyerekkel, nyugodtan szívvel mondhatom, hogy nem is olyan nehéz, mint amilyennek tűnik, csak a kisebb hullámvölgyeket kell túlélni. :)

Tömör gyönyör és a kedvenc tűzoltója :)

Szonja napra

Legnagyobb kicsikém ma névnapos. Idén nem volt semmi konkrét kérése névnapra, ami nem is csoda, hisz nemrégen volt a szülinapja, húsvét miegymás.

Aztán vasárnap este felcsillant a szeme, hogy megvan! Varrjak neki. Bármit, csak én varrjam.

Azt hittem valami csini szoknyát szeretne mondjuk, így ezzel álltam elő, de kiderült, hogy tévedtem. Elkérte az egyik "varróskönyvet" és rábökött egy helyes kis angyalra. Olyat kér.

Nem hittem, hogy ezt sikerül kedd reggelre összehoznom az itthon lévő anyagokból, a két kicsi mellett, titokban.

Ha magamnak vagy bárki másnak kellett volna, biztos nem sikerül... De a Tesók csodásan viselkedtek tegnap egész nap, így köztük ülve, mókolva, de tudtam dolgozni az angyalon. 

Ébredéskor már ez várta a névnapost:

Boldog névnapot Szoncsi!!! :)

Nyuszi futam

Egészen mást akartam írni, de mikor tegnap elcsíptem a géppel ezeket a pillanatokat (déli alvás előtt, már lehúzott redőnyöknél), tudtam, hogy változik a sorrend. Ebben annyira benne van minden, amit megfogalmazni lehetetlen. A csibészség, a huncutság, a megértés, a közös hullámhossz. ♥ 

Léni és Zéti nagyon egymásra találtak! 

Zétény nézése magáért beszél...

Nyúl futam

Móka, kacagás

:D

Bohócok

Alig pár hét múlva kezdődik a nyári szünet. Kíváncsian várom mi fog változni, ha mindhárman itthon lesznek. :)

♥

 Szeretlek nyár, szeretlek kicsi, puha, csupasz babatappancs. :))) ♥

Anyák napja

Tegnap délután volt az ovis ünnepség. Cukik voltak, ügyesek voltak, szépek voltak, kedvesek voltak, én pedig elfogulatlan vagyok, mint mindig. :D ;)

Ovis Anyák napja 2012

Húsz fogú

Miután tegnap leírtam, hogy nem tudom mennyi, de sok foga lett hirtelen Lénának, ma reggel a fogmosásnál egy kis trükkel (nem láttam, hogy hová bújt a fognyűvőmanó, hol is kell olyan nagyon mosni... ;) ) engedélyt kaptam a felső hátsó fogak megtekintésére. És kiderült, hogy nem, hogy 19-en vannak, de a bal hátsó helyén is kibukkant a pici csücsök, így: 

Lénának 2 évesen, 8 hónaposan, három hetesen és egy naposan csak kibújt mind a 20 tejfogacskája. :))

Léni fogzás pipa! :)

Két centi

Már jó pár napja nézem Zéti haját. Le kellene vágni... Legalább elől, mert már a szemébe lóg egy-egy kóbor szál folyton. A lányokat ekkor kezdtem el szoktatni a csatthoz. Ez a terv most azt hiszem nem jöhet szóba... :D

Gondolkodtam, mivel is vágjam. Ollóval "bilifazonra"? Veszélyesnek tűnt a szeme előtt hadonászni.

Aztán hétvégén Szonja azon röhögött egy ébredés után, hogy taraja van az öcsinek. hmmm Tényleg... (lásd tegnap déli ébredős kép bal fent...). Nem is olló kellene. Van nekünk hajnyírónk...

Nem merem...

Aztán megláttam Sebi új séróját Csilluséknál és ez volt az utolsó lökés. Már csak a lelki erőmet kellett összeszedni.

Gábor azt mondta: neeeeeee!

A lányok azt mondták tegnap vacsinál, hogy: deeeeeeeeeeee!

Túlerőbe kerültünk.

Így mire Gábor hazaért, nekieestünk a hajvágóval. Belátta, hogy nekünk volt igazunk. Kispasinknak kétcentis a sérója. Imádom!!!! :))

A jobb felső kép közvetlenül a vágás után készült. Bár kicsit küzdöttünk és nyüszörgött a lelkem, azért nagyon nem vette zokon. :D :)) Az alsó friss ropogós ma reggeli kép. ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Lista

Muszáj összeszednem azokat a dolgokat, amik nap mint nap eszembe jutnak, hogy kimaradtak innen. A fényképeket és egyebeket egyszer majd pótolom, de úgy érzem, hogy ha nem írom le, akkor totál el fog maradni.

Április elején voltunk egészségesrendelésen. Mindhárom gyerkőccel. Szonja ötéves státuszvizsgálatán minden rendben volt, Zéti 8 hónapos paramétereivel és tudásával is elégedett volt a doktornéni. Léna pedig annyira nagyon egészséges volt, hogy semmi akadálya nem volt a bárányhimlő oltásának. Hős volt.  A szúrás pillanatában felsírt egy picit aztán mire öltözni kezdett, már a matricáiról mesélt vígan. :) Azért a második kört nem várja! :(

A négynapos ünnepben voltunk Szilvásváradon kirándulni. Gyönyörű a hely még mindig, a gyerekek jól bírták az utat, két malőr volt: 1. itthon hagytuk a fényképezőgép memória kártyáját, így kép nincs. Csak telefonos. 2. annyian voltak, hogy szerintem a Városligeti Majáslisban kisebb volt a tömeg. Puff neki csendes erdei séta... No ez nagyon nem esett jól.

• Tropicáriumban is voltunk. Régóta igérgettük már, örülök, hogy eljutottunk végre. Léni nem emlékezett rá, és nagyon nagyon tetszett neki. De még Zéti is lelkesen nézte az állatokat! :)
  
  
• Őrületes hörcsögmánia van itthon. Mikor a Húsvéti nyuszinak megengedtük, hogy hörcsögöt hozzon, attól féltünk, hogy három napos csoda lesz. De nem! Már egy hónapja mindennapos csoda. Mindenben lelkesen segítenek a kisgazdik az etetéstől a takarításon át és nem lehet lefeküdni az esti hörcsögözés nélkül egyetlen este sem. Mondjuk én aztán megértem őket. ;) Képek a témában itt.
• Zétény már kimondottan sokat mászik. Legalább 50-50% a kúszás mászás arány, de vannak napok, mikor már a mászás felé billen a mérleg. És egyre többször álldogál is. Ja! És felmászott Léna ágyára...
  
  
• Lencsinek sorra jönnek a fogai. Már 18 tuti van, de gyanús, hogy 19. A felső két nagyőrlőre várunk még, ők is erőteljesen úton vannak, de őket nem annyira engedi megnézni a kishölgy.
• Szombaton csajos délelőttöt csaptunk. A két csajszival bementem a belvárosba vásárolni. Nagyon jó volt csak velük! :) Ők is élvezték és nagyon szépen viselkedtek mindenhol.
• Léna profin használja már a futóbicajt. jó tempóban halad és már gurul is vele. A motort már Zétire vár a pincében... :)
• Szonja remekül tud késsel villával enni. Szépen felszeli a húst is. Egyik hétvégén ő kérte, hogy adjunk neki is éles kést, mert szeretné megpróbálni. Sikerrel járt. :) 
• Zéti kapott a múlt héten sajtot és joghurtot. Igencsak ízlett neki! :)))
• Ma délelőtt beírattam Lénit az oviba. :)) Most így négy (nyolc) szem közt sokkal több jóval kecsegtett a vezető óvónő, végül abban maradtunk, hogy a papírforma miatt azért a körzetesbe is el kell menni beiratkozni, de a szavaiból úgy tűnt, hogy ez csak formalitás és nagy eséllyel egy oviba fognak járni a lányok ősztől. :)

Kilenc hós Legkisebb

Szépen lassan kinő Zétényünk is a babaszerepből. Ez a hónap hatalmas ugrás volt ezügyben.

Először fertérdelt valamikor a hónap elején, aztán abból megtanult leülni. Mikor ezt lelkesen gyakorolta, lentebb tettük a kiságya szintjét, ennek örömére azonnal fel is állt. Gyanítom ha járóka pártiak lennénk, már régen kétlábon állna... Így ugyan pár napig érdekes volt, a térdelősből, derékszögben meghajolva jópárszor álldogált kinyújtott lábbal, de most már nem csinálja (és nekem ez most még a hurrá! kategória ;) ). Aztán múlt hétvégén (21-én) megtette első mászó lépéseit, majd másnap megtanult felülni is. :)))

Azóta 90%-ban kúszik (túl jól megy ahhoz, hogy pikkpakk lecserélje) és 10%-ban mászik. De amikor mászik, akkor azt úgy, ahogya nagykönyvben meg van írva. :)))) A felülést viszont azonnal felvette a kedvenc mozgásformák sorába. :)

Ezzel egyidőben lassan búcsút is inthetünk a legeslegeslegelső Migyerekünknek vett babaholminak, a Graco babakocsinknak. Szonjának vettük, mindhárman használták addig, amíg ülni nem tudtak, aztán kisebbre, könnyebbre, a nem vízszintesig dönthetőre váltottunk. Most is így történt.

Súlya alapján az autósülést is cserélhetnénk már, de amíg nem lel új gazdára a kocsival együtt a mostani, addig marad. Bár hordozni már nem egy leányálom!!! (mármint nem a MeiTaiben, hanem az autós hordozóban...)

Aludni is külön alszik már. Teljesen. A bölcső még mellettem van, de hetek óta nem volt benne. Ha hajnalban át is költözik hozzánk, már közénk jön. Ott kényelmesebb. Csak hát attól is fáj a szívem megválni... (ha kell valakinek vagy valakinek a valakijének, akkor sikítson! Igaz ez a babakocsira is hordozóstul! )

Szépen lassan a szopitól is megválik. Ha korán kel, és még visszaaludna, de már túl éhes ahhoz, hogy egy szimpla cumi visszaadással és simogatással elaldujon, akkor még szépen elszopik és ebbe bele is alszik. Ha viszont éberen ébred, akkor nincs esély. De jó ez így! Jó ez a fokozatosság. Persze a szívem mélyén reméltem, hogy vele elérjük az áhított 1 éves kort anyatejjel, de úgy fest, én ennyire lettem tervezve. :)

Egyre több szálon kapcsolódik be kis családunk életébe. Vacsoránál velünk eszik például ő is. Ilyenkor kap egy kis összetört kölesgolyót vagy puffasztott rizst és azt nyammogja míg mi eszünk. De találkozott már kenyérhéjjal és kiflicsücsökkel is. :)

Most próbál a három napközbeni alvásról átállni a kettőre. Nem könnyű időszak ez most sem, de egyszer úgyis vége lesz. :) Ha kettőt alszik, akkor az esti tápi után mély álomba merül, az esti hörcsögözésről, mesélésről teljesen lemarad. Ha viszont tud szundítani egyet délután (ez kedden és csütörtökön a különóráról hazakocsikázás miatt mindig adott), akkor aktívan részt vesz már ő is az ágyból az esti rituáléban. Kiköveteli, hogy Mogyorót simogathasson (tényleg simogatja!!! Sose bántotta még), a mesét az ágya tövében olvassa Gábor, és ő egy ideig figyel. Tegnap a Maszaton valamiért jókat kacagott is. Azt hiszem Hochoc neve tetszett neki ennyire. :D

De részt vesz a lányok játékában is amennyire hagyják. Legjobb terep ehhez a babakonyházás. Lénával tegnap a fél délelőttöt kettesben a kiskonyhában töltötték. Annyira édesek voltak!
De szoktak közösen formaberakózni is. Mert persze amit előveszek Zétinek, az hirtelen a nagyoknak is érdekes lesz. ;)
De a kedvenc még mindig a torony. A lányok építik, Zéti örömmel díbolja le. Néha akkor is, mikor nem neki építik... ;)

Evésére sem panaszkodhatok. Vannak dolgok amiket nem eszik meg (cukkini, brokkoli, borsó) és van amiket már ehetne, de mégsem adtam még (tejtermékek egyáltalán, glutén csak a kiflicsücsök formájában 1-2 alkalommal a napokban), de a legtöbb dolgot szépen elfogyasztja. Próbálkoztam a fogatlansága ellenére kisebb, puhább darabos ételekkel, ettől sem zárkózott el, a párolt répát konkrétan elette előlem. :)

Még mindig állandóan vigyorog, de ha a múltkor azt írtam, hogy elkezdődött a szeparációs szorongás, akkor most reménykedve írom, hogy a tetőfokára hágott és bízom benne, hogy a helyzet etéren már csak javulni fog. Jelenleg fél méternél távolabb nem mehetk, mert akkor a nagy mosolygós legény hirteln kis Hisztis Mirtill lesz. ;)

Nagyon jófej kispasi, nagyon csibész, nagyon vidám, nagyon bújós és már olyan nagy... Igazi kisember! :)

Mérleggel és centivel már nagyon rég találkoztunk, ez a rész most passz, de a 74-es ruhák ugyan még jók rá, de venni már csak 80-asat veszek, szóval nem összefelé megy, az biztos. :))

Szonja

Gondolom feltűnt, hogy nem vagyok blogolós hangulatban. :( Semmi extra, egyszerűen ez most ez a fázis. Nem az első és nem is az utolsó eset, az biztos. :)

De most összeszedem magam. Holnapután esedékes lenne egy "jajj már kilenc hónapos a legkisebb" bejegyzés és még a "jajj már öt éves a legnagyobb" bejegyzéshullám "ilyen ő ötévesen" része sem született meg.

Nem egyszerű ilyet írni egy ötévesről... Annyira sokszínű már és annyira a részletekben rejlik a szonjasága, hogy azt gyakorlatilag azt hiszem lehetetlen megfogalmazni. Így meg sem kísérelek a részletekbe mélyedni, úgyis csak elvesznék. 

Azt viszont nem szerettem volna, ha nem állunk megg elmélázni egy kicsit a "milyen ő ötévesen" kérdésen. 

Alapjáraton egy kedves, mosolygós, szelíd, szófogadó, segítőkész, anyáskodó, sokat rajzoló, még mindig könnyen sírva fakadó és nehezen vigasztalható, nem túl jóalvó, mindenben megfelelni akaró csaj.

Aztán van a nem alapjárat, amikor egy kicsit elgurul a pirula és akkor csapkodós, akaratoskodó, dacos, "csakazértisnekemleszigazam", direkt rosszalkodó, szemtelenkedő, feleselő, semmisemjó rosszacsont.

Zsúr

Őszinte leszek: nem szerettem volna Szoncsinak idén még zsúrt.

Viszont miután sorra kaptuk a meghívókat a bulikba, cseppet sem lepett meg, hogy Szoncsi is szeretett volna saját zsúrt. 

Ha egy kicsit nagyobb lakásunk lenne, ha nem lenne két kutyánk, akiktől van aki retteg, és akiket ha elzárok, még kisebb a lakásunk, és ha Szonja nem könyörög annyira a játszóházas buliért, amilyenben mi is voltunk nemrégen, akkor itthon tartjuk. Így viszont maradt a játszóház.

10 meghívott volt, nem voltunk sokan, mégis remek kis buli kerekedett. Sok kacagás, játék, evés-ivás, ünneplés.

Zétény reggele teljesen megborult, ami jelen esetben órisi mázli volt, hisz minden gond nélkül bírta, sőt élvezte ő is a bulit. :)

Túl sok képet nem hoztam, mert hát nem mindenki látja viszont szívesen a csemetéjét egy blogban, de mindenképpen szerettem volna megemlékezni az első születésnapi zsúrunkról. :)

Köszönjük mindenkinek, aki eljött és velünk ünnepelte az ötéves nagy kislányt! :)

Péntek 13.

Nekünk igazán jó nap volt az idei sok péntek 13. közül a második.

Szonjáéknál mindenkit haza kellett hozni ebéd után egy értekezlet miatt, így itthon aludtak délután, majd sétáltunk egy nagyot. Épp időben értünk haza, még el sem tettem a járgányokat, mikor már csepegett is az eső.

Így viszont végre készültek képek az új bicajról, és telegyűjtöttek a csajok a járgányok kosarát pitypang levellel. Mogyorónak. 

Vidám délután volt!